A Mad Scientist sörfőzde a kíérleti, végletekig kicsavart, feje tetejére állított ízeiről lett híres. Most megkóstoltam az alapkínálatukban is helyet kapó téli sörüket a New York Mocaccino-t.
Az, hogy mi ízlik, mindig szubjektív dolog, tartja a régi közhely, de talán pont ezért olyan igaz. Kicsit előítéletesen álltam neki a legújabb szerzeménynek, mivel nem igazán szeretem a Stout jellegű söröket, márpedig ez a sör egy vérbeli Milk Stout.
Egy felsőerjesztésű testes barnasör, amiben a fő csavar a speciality kávé, amit hozzáadnak, ettől egy rendkívül kellemes hosszantartó kávés utóízt kapunk. Sajnos a vaníliát nem érezhetjük ki benne és a többi rejtélyes hozzávalót is csak sejteni lehet, de ne legyünk telhetetlenek, ettől ez még egy finom sör. A küllemre nem lehet panasz, nagyon szép mélybarna színe van, kicsi habbal ezért erre nem is fecsérlek több szót.
Sajnos ebben a bejegyzésben nem tudok objektív és elfogulatlan maradni, mivel a kedvenc sörfőzdém a Mad Scientist új söréről lesz szó. Ami egy kézműves Radler.
Amikor összeáll egy híres pék és egy híres sörfőzdével, akkor valami igazán különleges születik. Ez esetben egy Toast Ale.
A karácsony ízét keresték és közben meglett a karácsonyfáé. Mondhatni kapufa, de mégsem, mert idén már ennél különlegesebb sörrel nem lesz dolgunk.
