Akár bevalljuk, akár nem, a helyzet az, hogy sört a legtöbb ember kinézet alapján választ elsősorban. Régen láttam, már a kézművesek között ennyire csúnya sört így élből hátrányból indul ez a sör, pedig az íze miatt nincs mit szégyenkezni, mert finom. Nagyon.
Persze tudja, egy gyakorlott sörfogyasztó tudja, hogy milyen típusú ízre kell számítania egy olyan felirat láttán, hogy IPA. Merthogy a sör neve egyszerűen ennyi, IPA. Semmi sallang, vagy szellemes fantázianév, egyszerűen csak Beertailor IPA. Persze értem én hogy próbálnak különbözni a többi gyártótól az ezüstösen csillogó címkével és az egyedi formájú üveggel, de akkor is finoman fogalmazva nem gondolták túl a megjelenést.
„Tudatos és gyakorlott” sörfogyaszóhoz híven az ízt is ugyanilyen fontosnak tartjuk, szóval nézzük milyen lett a kortyélmény. Az pedig nagyon is rendben van, semmi sallang, semmi trükk, semmi felvágás, csak egy korrekt és meglepően finom citrusosan könnyed íz. Mondjuk ez nem is meglepő ha megnézzük a komlókat (amiben az IPA sörök lelke lakozik) amik az amerikai Citra, Simcoe és a szlovén Styrian Wolf.
Ha nekem kéne bevezetni valakit a kézműves sörök világába ez a tétel biztosan kóstolóban lenne, mert könnyen befogadható élményt biztosít mégis nagyon más, mint a nagyüzemi társai. Az ára szerintem kicsit túl lett lőve bár épp annyira, hogy még belül legyen a már megveszem kategórián egy kezdő számára.
Sok sör megfordult már nálam, de még mindig „kattanok” a különleges tételekre, főleg az olyanokra, amikben van egy olyan extra, amit még nem láttunk sehol. Ilyen a HopTop Beet Blood vérvörös céklás söre is.
Az apátsági sörfőzés több évszázados hagyománnyal rendelkezik ám sajnos ez elhalványult az idők során. Bár már nálunk is volt példa szerzetesrendekhez kapcsolódó sörre, de mégis elég kevés volt eddig itthon. Eddig.
Amikor összeáll egy híres pék és egy híres sörfőzdével, akkor valami igazán különleges születik. Ez esetben egy Toast Ale.
