Akár bevalljuk, akár nem, a helyzet az, hogy sört a legtöbb ember kinézet alapján választ elsősorban. Régen láttam, már a kézművesek között ennyire csúnya sört így élből hátrányból indul ez a sör, pedig az íze miatt nincs mit szégyenkezni, mert finom. Nagyon.
Persze tudja, egy gyakorlott sörfogyasztó tudja, hogy milyen típusú ízre kell számítania egy olyan felirat láttán, hogy IPA. Merthogy a sör neve egyszerűen ennyi, IPA. Semmi sallang, vagy szellemes fantázianév, egyszerűen csak Beertailor IPA. Persze értem én hogy próbálnak különbözni a többi gyártótól az ezüstösen csillogó címkével és az egyedi formájú üveggel, de akkor is finoman fogalmazva nem gondolták túl a megjelenést.
„Tudatos és gyakorlott” sörfogyaszóhoz híven az ízt is ugyanilyen fontosnak tartjuk, szóval nézzük milyen lett a kortyélmény. Az pedig nagyon is rendben van, semmi sallang, semmi trükk, semmi felvágás, csak egy korrekt és meglepően finom citrusosan könnyed íz. Mondjuk ez nem is meglepő ha megnézzük a komlókat (amiben az IPA sörök lelke lakozik) amik az amerikai Citra, Simcoe és a szlovén Styrian Wolf.
Ha nekem kéne bevezetni valakit a kézműves sörök világába ez a tétel biztosan kóstolóban lenne, mert könnyen befogadható élményt biztosít mégis nagyon más, mint a nagyüzemi társai. Az ára szerintem kicsit túl lett lőve bár épp annyira, hogy még belül legyen a már megveszem kategórián egy kezdő számára.
Sajnos ebben a bejegyzésben nem tudok objektív és elfogulatlan maradni, mivel a kedvenc sörfőzdém a Mad Scientist új söréről lesz szó. Ami egy kézműves Radler.
Sok sör megfordult már nálam, de még mindig „kattanok” a különleges tételekre, főleg az olyanokra, amikben van egy olyan extra, amit még nem láttunk sehol. Ilyen a HopTop Beet Blood vérvörös céklás söre is.
Amikor összeáll egy híres pék és egy híres sörfőzdével, akkor valami igazán különleges születik. Ez esetben egy Toast Ale.
